Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nádudvar

 ITT PÜSPÖKLADÁNY!

„Tied a város Te vigyázz rá!”

Ötödik programunk Ifj. Fazekas István fazekasmester jóvoltából volt színes és érdekes. A nádudvari Fazekas dinasztia (idén háromszáz évesek) műveli ezt a nagyon gazdag örökséggel bíró gyönyörű mesterséget.

 Április 25-én 9,30 kor indultunk busszal, a mester 10 órára várt bennünket. Előbb az agyag előkészítéséről hallottunk tájékoztatót, majd egy öklömnyi agyakból a korongon nagyon gyorsan (talán 2-3 perc) egy mintázott kínáló tál formálódott. Már a műhely előtere is tele volt különböző fazekas használati tárgyal, de amit később láttunk, azon, még én is elcsodálkoztam. A következő helyiség az égető kemencét magába foglaló tér volt. A fekete kerámia rejtelmeibe itt kaptunk betekintést. István elmesélte, mennyire oda kell figyelni az edények berakásakor, nem csak a törés veszélye miatt. Nem mindegy hol, és hogyan érintkeznek egymáshoz az edények, mert kitakarás miatt nagyon sok foltos edényt lehet így „gyártani”.

Azt hihetné az ember, még egy kis „írókázást” lehet esetleg látni, de nem, a Fazekas család egy egész parasztházat berendezett ősei hagyatékának. A XIX. század elejéről is vannak agyagból készült érdekesnél-érdekesebb használati tárgyak. A sütő, főző edényeken túl, vázák (akár 120cm magas), tároló, ívó kancsók, korsók. Felsorolni képtelenség lenne, inkább fotókat igyekeztem készíteni. Sajnos a korongozásnál elfelejtettem elővenni a gépet. Mint a fotókból kiderül, nem csak agyagban vannak hagyatékok, bőr, szarú, fa, és egyéb anyagokból is láthattunk valamikori használati tárgyakat, okleveleket, és családi fotókat.

A múlt gyönyörűségei után az utca másik oldalán egy valamikori szabóság helyén van a család jelenlegi bemutató háza.

Itt nem csak fekete kerámia, de színes készletek is láthatóak. Természetesen ezek már elektromos kemencében készülnek. A lányok teljesen beleszerettek a terítéknek kirakott tányérokba, leveses tálba.

Hálás szívvel köszöntük a bemutatót, hogy ennyire betekintést nyerhettünk a mesterségbe, a család múltjába, és jelenébe. Külön köszönjük azt az alázatot, ahogy erről halhattunk.

Elköszöntünk, Istvántól, és utunkat a nádudvari Ady Endre Művelődési Ház felé vettük. A ház aulájában megnéztük a „Pásztor élet képei” kiállítást.

Ha az időjárás kegyes lett volna hozzánk, ma a Szent Ágota-hídhoz kerékpároztunk volna, de ez sokkal érdekesebb volt, ahogy a fiatalokat elnéztem.