Megjelentünk a médiában – cikkek

ÚJRALAPÍTÁSÁNAK 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI A PÜSPÖKLADÁNYI ERŐSS LAJOS REFORMÁTUS ÁLTALÁNOS ISKOLA

********************************************

Digitális Nemzedék Konferencia: „Bűvösvölgy pedagógusszemmel” Kiss Zsuzsanna és Biróné Szabó Brigitta pedagógusok előadása (2015. április 12.)
https://www.slideshare.net/digitalisnemzedek/kiss-zsuzsa-s-brn-szab-brigitta-bvsvlgy-pedaggusszemmel

********************************************

Meleg tea és zsíros kenyér is jár a korizóknak (Haon.hu – 2017. január 13.)
https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/meleg-tea-es-zsiros-kenyer-is-jar-a-korizoknak-2559127/

********************************************

900 hajdú-bihari diák lehet Guinness-rekorder (Cívishír.hu – 2016. május 4.)
https://civishir.hu/eletmod/900-hajdu-bihari-diak-keszul-guiness-rekordernek/0504090613

********************************************

Hat új iskola Tiszántúlon (ttre.hu – 2011. augusztus 26.)
https://ttre.hu/tartalom/165/3/keruleti/hat-uj-iskola-tiszantulon

********************************************

Püspökladányi Hírek 2015. december 16.

Fekete Péntek? Igen / nem
A környezettudatosságról

November 27-én a „Ne vásárolj semmit!” nap és a „Fekete péntek” nap egybeesett. Ki-ki dönthetett, hogy melyiket választja: böjtöt tart a vásárlásban vagy éppen ellenkezőleg, többet vásárol, mint máskor. A ‘fekete péntek’ elnevezés az Egyesült Államokból származik. A karácsonyi bevásárlási szezon kezdete, ami óriási árengedménnyel indul, azért, hogy minél több vásárlót becsalogasson a boltba.
A debreceni Református Gyakorló Iskola az állandó vásárlás ellen voksolt mikor meghirdette környezetvédelmi feladatát a tanulmányi versenyen. Nyilvánvalóan azok a tanulók és tanárok is így döntöttek, akik jelentkeztek a versenykiírásra, így a püspökladányi Erőss Lajos Református Általános Iskola tanulója: Lendvai Levente és tanára Kotriczné Daróczi Irén. A kamasz fiú igazi kihívásnak, bátorságpróbának fogta fel az országos versenyt.
A 7. osztályos tanuló és biológiatanára a református iskolák országos prezentációs versenyén vettek részt a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Iskolában. A rendezvény 2015. október 22-re esett.
4 tagú zsűri előtt kellett bemutatni a 12 versenyzőnek előre elkészített munkájukkal. Mint minden versenyen itt is nagy volt az izgalom. A diákokat egyenként szólították be a prezentációra. Némileg megnyugtatólag hatott a gyerekekre, hogy a felkészítő tanár is bent lehetett az előadás alatt. Levente a Power Point-tal elkészített prezentációt szóban, szabadon mutatta be. A számítógépen összeállított anyag önmagában is figyelemre méltó és igényes munka.
A versenyző lelkesen számolt be a verseny történéseiről.
Áldás békességet kívánva köszöntötte a bent lévőket. Ezután elkezdte vetíteni a Környezetvédelmi Prezentációs Verseny anyagát, aminek mindjárt az első diája a „Ne vásárolj semmit!” felszólítással indult. Ezt követőleg azt a témát bontotta ki, hogy miért vásárolnak az emberek olyan sok fölösleges dolgot. A felsorolás szerint a reklámnak van a legnagyobb szerepe. Hiszen a reklám az az eleme az életünknek, ami minden érzékszervünkre hat figyelemfelkeltő szövegével; gyorsan felvillanó, izgalmas képeivel és többnyire ismert, sokak által kedvelt zenei betéteivel. Sajnos ezekkel az eszközökkel könnyen rávesz bennünket, hogy akár felesleges dolgokat is megvegyünk.
A következő kép azokat a módszereket sorakoztatta fel, amivel a reklám a legkiszolgáltatottabbakat találja meg: a gyerekeket és a betegeket.

Megdöbbentően hatott a következtetés a vásárlási szokásokra vonatkozólag. Kiderült, hogy, ha úgy akarunk élni, mint az átlag amerikai állampolgár, 5.5 Földre lenne szükség; ha pedig úgy akarunk élni, mint az átlag magyar állampolgár , akkor 2 Földre lenne szükség, de tudomásul kell vennünk, hogy csak 1 Földünk van, és itt kell megoldani minden gondunkat-bajunkat.
A logikusan felépített előadás után kitért a megoldásokra.
Első helyre került: a tudatosság. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni mindenféle haszontalan dolog megvásárlására, mondjuk csak azért, mert az divatos. Hogyan lehet elkerülni a sodródást? Például, ha vásárlás előtt felírjuk egy cetlire, hogy mit akarunk vásárolni, akkor talán kisebb lesz a csábítás.
Kiemelte az előadás a családban való példamutatást és az iskolai nevelés szerepét a környezetvédelemben. Személyes példával támasztotta alá állításait. Lendvai Levente családja tej- és húsfeldolgozót üzemeltet. A kis- és középvállalkozók üzemeit látják el termékeikkel, ezzel pedig csökkentik a környezetterhelést.
Stílusosan és a teljes előadással egységben a Biblia soraival zárta Levente az előadást:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják
Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Valószínűnek tartom, hogy mind az ott lévő hallgatóságot, mind a zsűrit sikerült meggyőznie bemutatójával. Annál is inkább, mert a zsűrit sikerült meggyőznie bemutatójával. Annál is inkább, mert a zsűri 4. hellyel és különdíjjal jutalmazta Lendvai Levente 7. osztályos tanulót.
Lendvai Levente és tanára Kotriczné Daróczi Irén környezetvédelmi munkája példaértékű. Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy ez a fiatal generáció valóban komolyan veszi a környezetvédelem ügyét.
Gratulálunk a tanulónak és felkészítő tanárának! Az  Erőss Lajos Református Általános Iskolának pedig további sikereket kívánunk.

Tódor Györgyné

********************************************

Püspökladányi Hírek 2015. október 14.

A református iskola első generációja

A református általános iskolai oktatás 2 évszázaddal ezelőtt kezdődött Püspökladányban. 5 tanterem volt az akkori épületben. A gyülekezet gondoskodott róla, hogy külön tanulhassanak a lányok, és külön a fiúgyermekek. Az évek múlásával az iskola egyre gyarapodott, épült, bővült. A keresztény nevelést azonban derékba törte a háború utáni kommunista diktatúra. 1948-ban az államosítás során az állam kisajátította (ellenszolgáltatás nélkül elvette) az iskola épületeit. A rendszerváltás (1989) után a Püspökladányi Református Egyházközség visszaigényelte az iskolaépületeket. 2011-ben az egyház tulajdona visszaszállt tulajdonosára, és újraindulhatott a 2 évszázaddal ezelőtt megkezdett nevelés és oktatás. Az iskola a nevét a püspökladányi kötődésű református püspökről, Erőss Lajosról kapta.
Az első generáció elballagott. Igazgatójuk és osztályfőnökük Borsosné Lekvár Erika volt, aki jelenleg is az iskola vezetője. Vele beszélgettem.

4 évvel ezelőtt, amikor a Református Egyházközség iskolaalapítási szándékkal állt elő, és felkérte Önt az intézmény vezetésére, miért döntött úgy, hogy elfogadja a felkérést?
Nem volt kérdés számomra, hogy ha felkérnek elfogadom-e a református iskola igazgatását. Sőt, titokban reménykedtem abban, hogy engem kérnek fel. A legszebb, de ugyanakkor legnehezebb feladatnak tartottam akkor és tartom most is, amit pályafutása során egy pedagógus kaphat. Ajándéknak tekintem a felkérést, amelyet szolgálattal és alázattal igyekszem „meghálálni” a Jó Istennek.

Hogyan emlékszik vissza az indulás évére?
Az az év minden tekintetben megalapozta az iskola későbbi, akár mai életét is. Olyan pedagógus közösség állt fel akkor, amely az évek múlásával is szeretettel teljes, amit az egymás iránti tisztelet és odafigyelés jellemzett. És jellemez ma is, mert az a tíz ember most is ügyel arra, hogy a folyamatosan hozzánk érkező kollégák (ma már 31-en vagyunk pedagógusok és 10 technikai dolgozónk is van) hamar megérezzék a közösségünk erejét és összetartását. Igazán eredményesen úgy lehet dolgozni, ha ugyanazt a célt látjuk valamennyien, ha ezért a célért mindenki megteszi azt ami tőle telik, ha segítjük egymást, ha arra szükségünk van és természetesen a legfontosabb, ha a munkánkon érezhetjük Isten áldását.
Ma visszaemlékezve megdöbbenünk azon, mi mindent elbírtunk akkor. Heti 40 órában voltunk bent az iskolában, amihez esténként a sok-sok értekezlet pluszként tevődött hozzá. Mindenki ismert minden tanulót és szülőt.
Akkor alakítottuk ki azokat a hagyományainkat, amelyeket ma is szívesen ápolunk. Szinte hetente voltak iskolai rendezvények (így van ez ma is), amelyre természetesen legalább olyan színvonalon készültünk fel, mint a tanítási óráinkra.
Nemcsak mi pedagógusok, de a szülők, nagyszülők is érezték a felelősséget és aktívan vettek részt (és vesznek részt ma is) iskolánk építésében. Segítettek gyakorlókertet kialakítani és gondozni, parkettázni, felügyelni, korcsolyapályát önteni, fuvarozni stb. Mikor, mire volt szükség, mindig akadt valaki, aki segített függetlenül attól, hogy szabadidejét, hétvégéjét vagy akár éjszakáját kellett feláldoznia. Ezt az áldozatos munkát és odafigyelést tapasztaltuk meg a gyülekezet tagjaitól, gondnok úrtól és természetesen a lelkipásztoroktól is. Valamennyien magunkénak éreztük és érezzük az iskolát, és mint ilyenért nagyon sok áldozatot hoztunk és hozunk.
A gyümölcs az első pillanattól nem maradt el: a hozzánk járó gyerekek mosolygós arca, a kedves szülők elégedett és segítő attitűdje megerősít bennünket arról, hogy érdemes.

Milyen a beiskolázás jelenleg?
Az óvodás gyerekek szülei folyamatosan hozzák a szándéknyilatkozatokat, ez alapján tudjuk felvenni a kapcsolatot velük. Akik ilyen módon jeleznek felénk, állandóan tájékoztatjuk a beiskolázási programjainkról. Alaposan kidolgozott, részletes beiskolázási tervünknek köszönhetően egyrészt úgy érkeznek iskolába a gyerekek, hogy ismerik az iskolát, a tanító néniket. Másrészt pedig nem egy-két élmény, esetleg ígéret alapján döntenek a szülők, hanem felkészülten és tudatosan döntenek iskolánk mellett. Már több évfolyamon tudunk két osztályt indítani, ahol az átlagos osztálylétszám a 25 főt is meghaladják.
Az eltelt 4 év során mik azok az események, amik kiemelkedő jelentőséggel bírnak, és erősítették az egyébként is ERŐSS iskolát?
Az elmúlt évek során a pedagógiai építkezésünk a keresztyén értékek mentén tudatos, alaposan kidolgozott volt. A tanítási órák magas színvonalon való megtartása, a felzárkóztató és készségfejlesztő tevékenységeink sok-sok eredményt hoznak. Az elmúlt 4 év alatt évismétlő tanulónk összesen kettő volt, javító vizsgát 5 tanuló esetében szerveztünk.
Tanulóink eljutnak országos szintű és rendezésű versenyekre, ahol sok szép eredményt szereztek már eddig is. Matematika és természetismeret tárgyakból országos dobogós, sőt első helyeket is tudhatunk már magunkénak.
Programjaink főbb nevelési célkitűzéseink köré szervezzük, és igyekszünk azokba a szülőket és a családokat is bevonni. Valljuk, hogy a keresztyén nevelésünk csak velük lehet teljes és eredményes. Nehéz kiemelni ezek közül bármit is, mert minden tevékenységünket egy nagy cél hajtja és hatja át: tanulóink teljes értékű és eredményes oktatkása, nevelése, kiegyensúlyozott tanulói teljesítmények, mosolygós gyermekarcok.
Ha mégis ki kell emelni programokat, eseményeket, akkor elsőként említeném nemzeti ünnepeink hagyományostól eltérő, élményszerű megünneplését, az adventi időszak sokszínű, ünnephez méltó programokkal történő megélését, télűző farsangi rendezvényeinket a kiszebábégetést és Erőss-bált. Hagyományos módon szoktuk megünnepelni a népmese, magyar kultúra és a költészet napját. A természetnek teremtésvédelmi nap keretében tisztelgünk, minden évben megemlékezünk névadónkról Erőss-nap keretében. Tantermeinket jelentős tanítókról és lelkészekről neveztük el. Keresztyén identitásunkat istentisztelettel egybekötött ünnepségeink, a hétkezdő áhítatok, a pedagógusok bibliaórái tovább erősítik.
Iskolánk minden évben megünnepli a reformáció napját, és ünnepi istentisztelet keretében köszöntjük az édesanyákat. Már két alkalommal tudtunk iskolaévkönyvet megjelentetni.
Sok-sok esemény, rendezvény van még, amelyeket jó lenne megemlíteni, de helyhiány miatt nem teszem.

Voltak-e hátráltató tényezők?
Voltak és vannak olyan külső események és tényezők, amelyek nehezebbé tették mindennapi életünket, de nem hátráltatták munkánkat. Ha iskolánkon kívül is csak a jószándék, a szeretet és tisztelet irányítanák a mindennapokat, az Erőss Lajos Református Általános Iskolába sem szűrődnének be úgynevezett „hátráltató” tényezők.
Itt mindig azt mondjuk, hogy nem kívülre, hanem felfelé kell tekintenünk. Végezzük a munkánkat Isten áldásával.

Milyen az iskola légköre?
Iskolánk igéje a „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (I. Kor 16:14). Munkánk és mindennapi életünk során is szem előtt tartjuk ezt. Odafigyelünk egymásra, tiszteljük és szeretjük társainkat a tanításban. Kérés nélkül is szívesen segítünk, ha arra van szükség. Mivel mindenki maximálisan odateszi magát egy-egy feladathoz, a teher cipelésében is közösséget vállalunk.
Közösségépítő lehetőséget magunk is teremtünk. Egyik például, hogy minden évben Berekfürdőn tartjuk nevelési értekezleteinket, ahol a vendégelőadók mellett mi magunk is tartunk előadást egymásnak.
Alapvetően olyan légkörben tudunk dolgoznim ahová jó bejönni. Vezetőként a légkörrel kapcsoaltban mindig azoktam megemlíteni, hogy ameddig pénteken délután még kacagást hallok a tanáriból, addig minden a legnagyobb rendben.

Ideálisnak mondható-e a tanár-diák-szülő együttműködés?
Az iskola megalakulásától kezdve valljuk, hogy a nevelésben tanár-diák-szülő egyaránt teljes egészben részt kell, hogy vegyen. Azt gondolom, ha nem is ideális, de mindenképpen példaértékű az a kapcsolat, amely e három tényező, kiegészítve a református közösséggel és fenntartóval, között iskolánkban van.
Életünk szerves részei valamennyien: a szülők, a családok és a református gyülekezet tagjai.
Vannak olyan rendezvényeink, amelyeket vagy a szülők szerveznek eleve (pl. gyermeknap), vagy amelyeket nélkülük nem is tudnánk megrendezni. Kiszebábégetésünket például a szülők és nagyszülők finom farsangi fánkja nélkül meg sem tartanánk. Aztán olyan rendezvényünk is van, amelyen tanár és szülő együtt, diák nélkül vesznek részt. Ilyen minden évben az Erőss-bál.

Mennyiben tér el az iskola életének rendje az állami iskoláétól?
A NAT elvárásai és a kerettanterv követelményei minden magyarországi iskolára egyaránt vonatkozik. Az iskolánk egyházi jellegéből adódnak azért tantervi különbsgek is. Egyik ilyen, hogy minden évfolyamon heti két hit- és erkölcstan óra szerepel, valamint az hogy 4. és 5. évfolyamon egyházi éneket is tanulnak a gyerekek a hagyományos énekóra mellett.
Nevelésünk azonban már sokkal inkább hordoz sajátos jeleket.
Legnagyobb ünnepeinket istentisztelettel együtt tartjuk meg a templomban, amely tovább emeli ezen ünnepek méltóságát.
Minden hét kezdetén közös áhítatra valamennyien a templomban gyűlünk össze. Az itt elhangzó igék, intelmek, történetek és példázatok egész hétre feltöltődést adnak felnőttnek, gyereknek egyaránt. A közös imádságok erejét semmi sem pótolhatja.
Az iskola rendjének egyik jellegzetessége az is, hogy itt egyik tanuló sem használhat mobiltelefont. Házirendünk szerint, akinél van, annak kikapcsolt állapotban kell lennie, csak pedagógus engedélyével és indokolt esetben lehet bekapcsolni és használni.

Melyik az elsődleges: a szakmai színvonal tartása vagy az egyéni, személyes bánásmód, illetve közösségfejlesztés?
Nincs az előbb felsoroltak között elsődleges. Mindhárom felsorolt tényező egyaránt nagyon fontos a munkánk és a keresztyén nevelés folyamán.

Az első generáció elballagott. Ön nem csak igazgatójuk, de osztályfőnökük is volt. Hogyan gondol vissza rájuk?
Az elmúlt 4 évet együtt éltük meg. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, hiszen napközis tanáruk is én voltam, és ezen kívül 5.-6.-ban matematikát és természetismeretet 7.-8.-ban földrajzot is tanítottam nekik. Azt gondolom a kapcsolatunk szoros és bensőséges volt. Már most nagyon hiányoznak. Úgy búcsúztunk el, hogy minden év júniusának meghatározott napján találkozunk az iskolában, így remélem, sokáig nem fogjuk még elfelejteni egymást.

Milyen a visszalezések a felvételi tekintetében és az új iskolában való indulásról?
Kevés az eddigi visszajelzés, de több diák és szülő is jelezte már, milyen hasznos volt az évvégi záróvizsga, mert végigtanulták a 2. félévet is, illetve szeptemberben még nem felejtették el a tanultakat. Hozzáteszem, hogy mind a kimeneti mérések, mind a felvételi eredmények kifejezetten sikeresnek mondhatóak. A legtöbb visszajelzés majd a félévi eredmények kapcsán fog érkezni.

Ma a keresztény nevelést nem csak az egyház, hanem A Magyar Állam Alkotmánya is biztosítja. Püspökladány város lakosainak örömére szolgál, hogy szélesedik, színesedik a paletta, amiből választhatnak gyermekeik iskoláztatása során. Köszönet és hála illeti Pella Pál nagytiszteletű urat és feleségét, Pelláné Ábrám Anikó lelkészt, valamint az egyházközség valamennyi segítő tagját, akik időt és fáradságot nem ismerve létrehozták és fenntartják az iskolát.

Tódor Györgyné

********************************************

Ifj. Berde Márton:
Püspökladányi Hírek 2015. február 17.

Nagycsaládban élek

Interjú az Erőss Lajos Református Iskola tanulójával, ifj. Berde Mártonnal

„Akinek a szívében arany közép tart
súlyegyent, azt nem nyomorítja rozzant
putri szennye, nem nyomorítja bántó
udvari pompa.”
(Horatius)

Könnyű belátni a horatiusi életbölcsesség igazságtartalmát. Valóban az gondolkodik okosan és cselekszik helyesen, aki ezt a súlyegyent, ezt a mértéket el tudja érni viselkedésében is. Azonban az egyensúly, a kiegyensúlyozottság tartása csak a legnagyobbak sajátja. Különösen fontos lenne ez a férfiaknál.
Sok éves tanári gyakorlatom ellenére meglepődöm mikor, ennek az egyensúlynak a jelenlétét a személyiségben már egész ifjú korban megtapasztalom. Hiszen a nevelésben sok időt fordítunk arra, hogy a kiegyensúlyozottság kialakuljon és megmaradjon a már érett fővel végzett cselekvésekben is.

Nos, ifj. Berde Márton, az Erőss Lajos Református Általános Iskola 6. osztályos tanulója eklatáns példája ennek a típusnak, amely a lélek békéjét, a személyiség teljes egyensúlyát tükrözi. Feltételezzük, hogy nagy dolgok várományosa.
Osztályfőnöke, Biróné Szabó Brigitta tanárnő a teljes elégedettség hangján nyilatkozott róla. Elmondta, hogy Marci nem egyszerűen csak kitűnő tanuló, de hét-nyolc tantárgyi dicsérete is van az ötösök mellett. A mércét maga állítja föl saját maga számára, nem csak a tanulásban, de a fociban és a zenében egyaránt. Eredményességének titka: a kitartás és a szerénység. Éppen ezért társai kedvelik, népszerű. Attól sem lehet eltekinteni, hogy tempója gyors, ami a mai világban egyértelműen előny. Korához képest olvasott, ami tudjuk jól, hogy nemcsak értelmét és érzelmét gazdagítja, hanem hasznos a szövegek értelmezésében is, hiszen a tanulási folyamatot könnyíti meg.
Marci nagycsaládból származik. Édesapja Berde Márton anyakönyvvezető, édesanyja Szőllősi Erzsébet védőnő. Két idősebb testvére van: nővére, Viktória 23 éves és bátyja, Máté 21 éves. Szülei elmondták, hogy ők mindig is nagycsaládot akartak. Beszélgetésünk alkalmával a következőt tették még hozzá ehhez a gondolathoz: „Úgy gondoljuk, hogy aki teheti, ne csak a reprodukciót tartsa fontosnak, hanem azt is, hogy három vagy több gyerek vállalásával a magyarság lélekszámának emelkedéséhez is hozzájáruljon.”
Szép életképként idézték fel, amikor még a nagyobb testvérei otthon voltak, és vettek egy zacskó édességet, bármelyikük bontotta ki, gondolkodás nélkül három részre osztotta, és egy-egy részt a szülőknek is félretettek.
Marci 10 évvel fiatalabb idősebb testvéreitől. Ez a családi szerepek, feladatok elosztásánál komoly jelentőséggel bír. A nagyobbak felelősségteljes felnőttként tudják segíteni kisöccsüket.
Marcinak rendkívüli Istennel való kapcsolata is. A szülők elmondása szerint ő volt az, aki óvodás korában szorgalmazta, hogy írassák be óvodai hittanra. Otthon lelkesen mesét a bibliai történetekről. Az ő ’titkos’ hitélete vezetett odáig, hogy egyébként a jó referenciájú Kálvin Téri Általános Iskolából átíratták a református iskolába. Egyértelműen ő az, aki az Úr útjára tereli családját, környezetét.

Marcira a tanteremben vártam, hogy elkészítsem az interjút vele. Belépett és bátran, nyílt tekintettel ült le velem szemben. Váratlan kérdéssel indítottam. Kíváncsi voltam a reagálására:
– Nézz föl a falra! Mit mond neked a felírt apostoli mondat?
Ő olyan örömmel nézett föl a falon lévő Igére, mint amikor az első tavaszi nap felé fordítjuk arcunkat, annak kellemes melegéért. „Az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek.” (I. Péter 1.8.)
Az azonnali válasza így hangzott:
– Nekem ez azt jelenti, hogy ne verekedjünk, ne csúfoljuk egymást, főleg olyan hibáért ne, amiről nem tehet a másik. Jóban legyünk egymással, és ne haragban.
Teljes természetességgel válaszolt a következő kérdésemre is.
– Miért jó nagycsaládban élni, testvérek között?
– Mert sosem vagyunk egyedül. Mindig tudunk kivel játszani. Mindig van valaki, akivel megoszthatjuk gondolatainkat.
– Milyen közös programjaitok vannak a családdal?
– Elmegyünk fürdőbe vagy éppen színházba, múzeumba, ha úgy gondoljuk. Nem csak Debrecenbe, de Budapestre is szoktunk menni.
– Miért jó neked otthon lenni?
– Mert ott vagyok a legszabadabb. Szeretek sportolni, a lánytestvéremmel futni szoktam, a fiútestvéremmel meg focizni.
– Az ünnepeket hogyan töltitek a családban?
– Olyankor a rokonokkal is együtt lehetünk. A keresztyén ünnepeken túl a névnapot meg a születésnapot is megünnepeljük.
– Tudom, hogy több barátod is van. Szerinted, hogyan lesz egyik ember a másiknak barátja?
– Úgy, hogy elkezdünk beszélgetni. Észrevesszük, hogy egyformán gondolkodunk dolgokról; és az is kiderül, hogy ő ugyanazt a dolgot szereti, amit én.
– Kik a legjobb barátaid?
– Többen vannak. Például: Daróczi Dávid Balázs, Vámosi Olivér, Lendvai Levente, Vadász Attila.
– Beszélgessünk az iskoláról! Melyik osztályba jársz?
– 6. osztályos vagyok, és igazán jól érzem magam ebben a közösségben.
– Vannak kedvenc tantárgyaid?
– Minden tantárgy érdekel. De mégis a legjobban a történelmet szeretem, amit Biróné Szabó Brigitta tanár néni tanít. Aztán a matematikát, amit Ráczné Kövesi Klára tanár néni tanít, meg a testnevelést, amit Kövesi Tamás tanár bácsi tanít.
– A tanárnak szerinted van-e szerepe abban, hogy a tanuló megszeresse az általa tanított tárgyat?
– Igen. Jelentős a szerepe.
– Mit csinálsz a szabadidődben?
– Olvasok, zenélek és focizok.
– Mit olvasol most?
– Tolkien: A Gyűrűk Ura.
– Hogy kezdtél el zenélni?
– A bátyám is trombitált, és megtetszett. Így most már Smidróczki Zsolt tanár bácsi engem is tanít.
– Na és a foci…?
– A focit nagyon szeretem!
– Mikor kezdtél el focizni?
– Még óvodás koromban, és utána az iskolában folytattam.
– Hol focizol most?
– Jelenleg a Püspökladányi Labdarúgó Egyesület U13 korcsoportjához tartozom, ahol a Bozsik-program keretében versenyzünk, amire Daróczi Sándor edzőnk készít fel. Benne vagyok au U15-ös korcsoport csapatában is, ott Kovács Krisztián az edzőm.
– A pályán hol a helyed?
– Középpályás vagyok, ami azt jelenti, hogy csatárként irányítom a játékot.
– Te miben érzed magad legjobbnak a pályán?
– Szerintem jól tudok passzolni, de gólt is gyakran lövök.
– Mi volt a legnagyobb élményed a focival kapcsolatban?
– Az, mikor elmentünk a Labdarúgó Akadémiára Telkibe, ahol a magyar labdarúgó válogatott edz.
– Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
– Focista. De az se lenne rossz, ha valamilyen technikai dologgal kellene foglalkoznom, mert az is érdekel.
– Ha most azt mondanám neked – mint ahogy a népmesékben -, hogy három kívánságod teljesítem, melyek lennének azok?
– 1. A családom egészséges legyen!
– 2. Felnőtt koromban végbe tudjam vinni, amit szeretnék!
– 3. Eljuthassak más országokba, mert szeretnék világot látni!
A záró kérdésemet a szülőkhöz intéztem.
– Mi a felelőssége az iskolának és a szülőknek egy ilyen tehetséges tanuló fejlesztésében?
A tanárok feladata: felismerni a tehetséget. Az iskola természetesen azonnal ráismert Marci képességeire, nagyon jó tanárok karolták fel, és vezetik a kezdetek óta. Az iskola teret ad annak, hogy Marci minden területen kipróbálja magát, figyelemmel kísérik a lehetőségeket, és maximálisan elősegítik a szereplését. Sok olyan verseny van, amit egyházi iskolák között hirdetnek meg, nagyon színvonalasak, és egy különleges miliő is érezhető a versenydrukkon kívül. Az egyházi irodalom sok ékes és szívhez szóló művét ismertette már meg velünk is gyermekünk a felkészülések során. Marci alapvetően jó gyerek, talán azt mondhatom, hogy nevelni is alig kell. Kiszemecskézi a környezetéből, testvéreitől, a tanáraitól, ami jó, és a magáévá teszi. A mi dolgunk az, hogy olyan útra tereljük, ahol több jó ember veszi körül, és ha mégis rosszat lát – mert ez óhatatlan -, távol tudja magát tartani, és fel tudja ismerni, hogy mi az, amit nem szabad követni. A református oktatás ezt segíti elő, és támogatja a mi családi példamutatásunkat.

„Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és
Légy szilárd: viszont, okosan, magad vond
Össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl
Büszke vitorlád.”
(Horatius)

********************************************

Szabó Bence Döme:
Püspökladányi Hírek 2015. február 17.

Szabó Bence Döme, a birkózás egyik püspökladányi tehetsége

Szabó Bence Döme még csak 8 éves, de már most az élete részét képezi a birkózás. Döménél már egész pici korában kialakult a sportág iránti érdeklődés, hiszen nemzetközi bíró és edző édesapjától követendő példát látott maga előtt. A fiatal tehetség már évek óta Kovács Lajos birkózó edző csoportjába jár heti három alkalommal, ahol legfiatalabb birkózóként elszántan vesz részt az edzéseken, melyek lehetővé teszik számára a sportágban való fejlődést, illetve a versenyekre való felkészülést.
– Az edzések elengedhetetlen eszközei közé tartozik a birkózó szőnyeg, amit az edzések előtt helyezünk ki, továbbá a mez, a cipő és a póló. Amikor már minden a helyén van, egy sípszó jelzi az edzés kezdetét. A bemelegítést követően a 1,5 órás edzés során sajátítjuk el a küzdősport fogásait, melyet páros küzdelemben is gyakorolunk – mondta el lapunknak Szabó Bence Döme.
Döme fiatal kora ellenére már közel 40 versenyen vett részt, ahol kimagasló eredményeket ért el. A versenyeken páros küzdelem szokott folyni, mely közel egyenlő súlyú és egyenlő korú felek között zajlik. Mindkét fél arra törekszik, hogy a megfelelő technikai és taktikai fogások és dobások alkalmazásával ellenfelét két vállra fektesse, illetve több értékelhető fogást hajtson végre, és ez által szerezze meg a győzelmet.
A fiatal tehetség a birkózásban találta a legnagyobb örömet, de ez nem is csoda, hiszen édesapja és edzője biztatása, illetve a példaképei sportban elért eredményei folyamatos motivációt nyújtanak számára.
– Kedvenc birkózóim: Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor, az orosz Alekszandr Karelin, Bácsi Péter, Hegedűs Csaba és Repka Attila.
Döme legféltettebb kincsei között foglal helyet a 8 arany, 15 ezüst és a 9 bronzérem. Emellett már 2 kupa birtokosa is, melyek közül az egyiket 2012-ben Karcagon, a másikat 2015-ben Érden nyerte el a család nagy büszkeségére.
A tehetséges fiú már édesanyja hasában is a birkózás fogásait gyakorolta, születésétől fogva pedig elválaszthatatlan lett a birkózástól. Döme édesanyját és édesapját is büszkeséggel tölti el, hogy fiuk számos versenyen kiemelkedő teljesítményt tanúsított. Remélik, hogy gyermeküknek ezen az úton számos sikerélményben lesz még része.
Az ifjú tehetség jövőbeli tervei között szerepel, hogy további versenyeken mérettesse meg magát, és érem, illetve kupa gyűjteményének darabjait növelje. Most a február 14-én megrendezésre kerülő, Bihari Lajos  Emlékversenyre készül, mely egy nemzetközi kötöttfogású bajnokság lesz gyermekek részére a Gellér Sándor Sportcsarnokban.

Erdei Andrea

********************************************

Püspökladányi Hírek 2013. november 20.

Író-olvasó találkozó a püspökladányi református iskolában
Irodalomtanár lévén örömmel vettem a meghívást az író-olvasó találkozóra, és izgalommal vártam.
A rendezvényre az Erőss Lajos Református Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában került sor 2013. november 11-én délután 2 órakor. A találkozón – legnagyobb meglepetésemre – 3. osztályos kisiskolások vettek részt tanító nénijeikkel: Faragó Katalinnal és Kissné Bene Ágnessel. Körben ültek a teremben, fegyelmezetten várva a meghívott vendégükre: Barcza Katalinra, az írónőre és a helyi könyvtáros nénire, Mészáros Eszterre, aki szervezte a találkozót.
Beléptem a terembe, és elsőként a bibliai idézet ragadta meg a figyelmemet: „Törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és minden iránt” (Thess. I:5) Körülnéztem. A terem színes, barátságos és rendezett volt. Csodálkozásom nemcsak azért volt óriási, mert ilyen „kicsikkel” még sosem vettem részt ilyen jellegű találkozón, de növelte meglepetésemet, hogy egy-két lány kivételével több mint 20 tanuló fiú. Tudvalévő, hogy a lányok beszédesebbek általában, mint a fiúk. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből. A dolog nem váratott magára sokáig. Az írónő és a helyi könyvtáros megérkeztek pontosan 2 órakor.
Megvallom őszintén, korábban elég sok író-olvasó találkozón vettem részt, ahol meglehetősen mesterkélt, erőltetett volt a beszélgetés. Nagyobb diákok vagy éppen felnőttek se nagyon mertek kérdéseket feltenni, netán beszélgetni a művésszel.
Nos, itt egészen más történt. Ezek a kicsik jártasok a mesék világában. Bátran mondhatom: olvasottak.
Eszter, a könyvtáros néni indította el a beszélgetést, melyből kiderült, hogy a társalgás témája: Barcza Katalin A kapu című műve.
– Mi indított, arra, hogy megírd ezt a regényt? – hangzott Esztertől az első kérdés.
– Tanítok. Tapasztalom, hogy sok mindennek félszívvel megyünk neki, azaz hitetlenül. Pedig fontos, hogy merjünk hinni benne, hogy meg tudjuk csinálni. Az a fontos, hogy próbáljuk meg! – válaszolta az írónő.
A regény története gyerekekről szól. A főhőst Gábort édesanyja betegsége miatt elküldik az egyik rokonhoz nyáron. Természetesen ő nem akar menni, inkább édesapjával töltene több időt. Végül mégiscsak rábeszélik, és elutazik rokonaihoz, akik meglehetősen idegenek számára; egy új gyerekközösségbe kerül, ráadásul ő maga is félszeg, bátortalan városi fiú volt. A fára mászás mindjárt megmérte erejüket, amiben Gábor nevetségesen gyengének bizonyult. Szinte számított rá, hogy kinevetik. Aztán álmában megjelent egy kapu, amin át kellett lépnie, hogy olyan legyen, amilyen ő szeretne lenni. Ébredés után Malvin nénivel találkozik a valóságban, aki szintén egy kapuról beszél neki, amit fontos, hogy átlépjen. Barangolásai közben valóban talál egy kaput, amit átlép, és innestől kezdve megváltoznak a dolgok körülötte. Misztikus erőt ad neki, és megerősödik tőle. Sikerült sok-sok próbálkozás után felmászni a fára. Másnap magabiztosan kezd neki a mutatványnak, és a társaság előtt mégiscsak leesik a diófáról. Hiábavalónak tűnt a próbálkozása. Virág, a gyerektársaság egyik tagja biztatta, hogyha már egy fára fel tudott mászni, akkor bármelyikre is fel tud. Így Gábor újra megpróbálta, és valóban sikerült. És azután újra és újra sikerült!
Az írónőt körbeülő diákok először saját élményeiket osztották meg: milyen is volt, mikor ők először fára másztak, ki bíztatta őket. Majd ezután elkezdtek a kérdések záporozni. Korukat meghazudtoló, módon, felső tagozatosoknak is dicséretére válhatott volna, ahogy kérdeztek. Választékos, igényes stílusban.
„Jó dolog-e írónak lenni?” „Melyik a legkedvesebb könyve?” „Mikor kezdett el írni?” „Mikor gondolt rá először, hogy író legyen?” „Verseket is ír?” „Esetleg verses mesét?” „Kapott-e díjat már?” „A gyerekek a regényben valós szereplők?” „Melyik a kedvenc része a regényből?” „Mi ihlette ennek a regénynek a megírására?” S még sorolhatnám. Özönlöttek a kérdések! Pillanatok alatt valódi társalgássá vált a találkozó.
Az írónő elmondta, hogy az érzés személyes, de a történet kitalált. Elmondta, hogy több mint 20 könyvet írt már, de ez az egyik legkedvesebb, amely az Édesanyanyelvünk pályázatán elnyerte az I. díjat.
Dicséret, hogy a számítógépek uralta világban vannak törekvések arra – helyi általános iskolák igazolják órán kívüli programjaikkal is -, hogy a tanítók, tanárok visszavezessék a diákokat a könyvszeretethez.
A 10 évesek szellemi izgalomtól fűtött társalgása úgy felhevítette az én érdeklődésemet is, hogy ahogyan hazaértem, már el is kezdtem olvasni a könyvet, s amíg a végére nem értem, le se tettem. Megérte.
„Évek teltek el. Talán egész életem. S ha arról kérdeznek, mi volt a legfontosabb benne, most sem tudok mást mondani, mint hogy az a nyár s az a kertkapu.
Megváltoztam tőle.
Tudom, persze, hogy a világon minden változik, s mi magunk legfőbbképp. Mégis, vannak dolgok, melyek fontossága sosem múlik el, s vannak emberek, kiknek az emléke örök, s nem változik semmit. Ha eszünkbe jutnak, ugyanúgy átmelegítik a szívünket, mint amikor még velük voltunk, és láttuk őket, s nem számít, hogy többé már nem találkozunk velük.
Mert a hatás, amit tettek ránk, örök.
Szóljon hát ez a könyv Malvinka anyónak, és Virágnak, bárhol legyenek is, s minden barátunknak, akik megtanítottak bennünket küzdeni és szeretni” – zárul a könyv.

Tódor Györgyné

********************************************

Püspökladányi Hírek 2013. április 24.

HAPPY-HÉT
az Erőss Lajos Református Általános Iskolában

Mivel iskolánk közel egy éve ökoiskola is, így örömmel csatlakoztunk az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet, OÉTI vízfogyasztást népszerűsítő HAPPY-HÉT programjához.
A projekt arra bíztatta a gyerekeket, hogy a hizlaló cukros üdítők helyett vizet igyanak. Jól látható helyen az OÉTI és a gyerekek által tervezett angol nyelvű plakáttal hívtuk fel a figyelmet a vízfogyasztás fontosságára. Nagy sikerrel működött a VÍZ-bár, ahol szűrt vízből citrommal ízesített, cukormentes „koktélokat” kevertek a szünetenként váltott „mixerek”.
Diákjaink a tanórák alatt is felfrissíthették magukat egy pohár vízzel. A megválasztott „vízfelelősök” egész héten lelkesen gondoskodtak a vizeskancsók feltöltéséről. Rajzversenyt hirdettünk „A víz a legjobb szomjoltó” címmel, amely jó inspirációnak bizonyult az alkotásra. A pályamunkákat értékeltük, jutalmaztuk, és kiállítottuk a galériában. A vizespalackot öltöztető „divatbemutatóra” is ötletes ruhaköltemények születtek. A „Vízpróba” nevű sportverseny résztvevői különleges, vizes palackokból kialakított akadálypályán mérhették össze erejüket. Igazi siker volt a Flash-mob megmozdulásunk is.
A hét lezárásaként az egyéni víz-, illetve üdítőfogyasztás alapján a héten a legtöbbet fejlődött vagy más szempontból kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók megkapták a hivatalos „vízizsaru” igazolványt, amely felhatalmazza őket arra, hogy szóbeli figyelmeztetésben részesítsenek a jövőben az iskola területén bárkit, aki cukros üdítőitalt fogyaszt.
A HAPPY-HÉT hasznosnak és eredményesnek bizonyult a gyerekek, pedagógusok, szülők körében egyaránt. Élmény volt együtt alkotni, játszani, tanulni, felfedezni a tiszta víz éltető erejét.

Végh Lászlóné
DÖK vezető pedagógus

********************************************

Püspökladányi Hírek 2013. március 27.

Befejeződött a beiratkozás az Erőss Lajos Református és Alapfokú Művészeti Iskolába

Közel egy éves beiratkozási szakasz fejeződött be 2013. március 5-én iskolánkban.
A következő, 2013/2014-es tanévre már 2012 tavaszán megérkeztek az első szándéknyilatkozatok, így tudatosan, közvetlenül a szülőket és gyerekeiket megszólítva hívtuk és vártuk leendő kis elsőseinket közös programjainkra. Igyekeztünk az iskola életét valóban a mindennapjainkba bepillantva megmutatni számukra. A nyílt napot kivéve, melyen csaknem 50 szülő és ugyanennyi gyermek jelent meg, iskolánk tanulóival közös programokon fogadtuk az ovisokat. Fontos számunkra, hogy a szülők ne ígérgetések, kirakat-rendezvények, hanem felelős és tudatos döntés eredményeként írassák hozzánk gyermekeiket, lássák, tapasztalják, és ne csak hallják az itt folyó munkát.
A hosszú felkészülési folyamat alatt minden érdeklődő és szándéknyilatkozó szülőnek lehetősége volt gyermekével együtt arra, hogy megismerje, milyen környezetben, milyen oktatási és nevelési módszerekkel tanítunk. Megtekinthették a leendő osztálytermeket, megismerhették az itt tanító tapasztalt és nagy szaktudással rendelkező pedagógusokat. Sok lehetőség adódott a kis óvodásoknak és szüleiknek az egymással való megismerkedésre, barátkozásra is. Szépen lassan iskolánk tagjaivá váltak a családok, így nem volt számukra kérdés, hogy miért választják az Erőss Lajos Református Iskolát. Szándékaikat februárban jelentkezési lappal erősítették meg, így a beiratkozásra már személyes meghívót is kaptak a gyermekek.
Ezúton is megköszönjük azt a bizalmat, amely alapján gyermeküket hozzánk íratták.
Sajnos korlátozott lehetőségeink miatt nem tudtunk minden hozzánk jelentkező gyermeket felvenni, de igyekeztünk mindazoknak lehetőséget biztosítani, akik valóban mindent megtettek a tudatos és felelősségteljes választásért.
Két első osztályunkba több mint 60 tanuló jelentkezett, akik közül 52 gyermeket tudtunk felvenni.
Alig fejeződött be a beiratkozás, máris megérkeztek az első szándéknyilatkozatok a 2014/2015-ös tanévre, így már elkezdtük a készülődést a másfél év múlva induló tanévre is.
A most beíratott kedves kis tanulóinkat pedig továbbra is várjuk rendezvényeinkre, amelyekről a személyes meghívó mellett iskolánk honlapjáról is tájékozódhatnak. (www.erossreformatusiskola.eoldal.hu)

Borsosné Lekvár Erika
igazgató

********************************************

Püspökladányi Hírek 2012. május 16.

„…mindennek az alapja a gyerekek tisztelete és szeretete.”

Beszélgetés Borsosné Lekvár Erikával az Erőss Lajos Református Általános Iskola igazgatójával

Folytatjuk megkezdett sorozatunkat, melyben olyan pedagógusokat mutatunk be, akik itt élnek városunkban és munkájukkal a gyerekeket, a tudást szolgálják.

Névjegy: Borsosné Lekvár Erika

1992-ben végeztem a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-földrajz szakon, majd 2002-ben szakvizsgát tettem, közoktatásvezetői szakon a Budapesti Műszaki Egyetemen. 20 éve vagyok a pedagógusi pályán. 2011. augusztus 1-e óta dolgozom az Erőss Lajos Református Általános Iskolában, korábban 4 évig a Kálvin Téri Iskola tagintézmény-vezetője, majd igazgatója voltam. Férjnél vagyok, férjem gépészmérnök. Három gyermekünk van, a legkisebb Lázár. Ő ide, az Erőss Lajos Református Iskolába jár, középső gyermekünk Viktor a Többcélú Intézmény tanulója, Sára lányunk pedig a Karacs Ferenc Gimnázium angol nyelvi tagozatán tanul. A pedagógusi hitvallásom szerint pályánkon a legfontosabb, mindennek az alfája és omegája a gyerekek tisztelete és szeretete. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mi iskolánkban a kollégák mindegyike ugyanezt vallja.
– Hány gyerek jár az iskolába?
– 100 tanulóval indult az iskolánk szeptember 1-jén, most 106 tanulónk van, és a beiratkozott leendő első osztályos tanulókkal együtt szeptembertől várhatóan 132 tanulónk lesz, bár ez a szám a folyamatosan érkező szándéknyilatkozatok miatt még tovább nőhet.
– Milyen oktatási területek vannak?
– Az egyházi iskola jellegéből adódóan nálunk természetesen hit- és erkölcstan tanítás folyik első osztálytól kezdve minden évfolyamon heti 2 órában, valamint egyházi ének oktatás heti 1 órában felső tagozaton. Idegen nyelvet első osztálytól oktatunk. Első három évben játékos formában tanítjuk a gyerekeket heti 1 órában. 4. évfolyamon, ahogyan a törvény előírja, heti 3 órában tanítjuk az angol nyelvet, majd 5. évfolyamtól heti 5 órában, csoportbontásban. Emelt óraszámban tanítjuk még a matematikát heti 7 órában.
– Milyenek az épületek és a tárgyi feltételek?
– Amikor az egyház átvette az önkormányzattól az iskola épületét, akkor nagyon rossz állapotban volt. 6 hét állt a rendelkezésre, hogy a teljes felújítási munkálatok elkészüljenek. A villamos berendezéseket, a vizes blokkokat teljesen felújították. A tantermeket kifestették, új padokkal, székekkel, bútorokkal szerelték fel. Az udvaron a két nagy sportpálya teljes rekonstrukciója megtörtént. A salakpálya felső rétegét 20 cm-es vastagságban kicserélték, s a legjobb minőségű teniszsalakkal töltötték fel. Alatta vízelvezető csőrendszert fektettek le, ami a téli korcsolyapályához is szükséges beruházás volt. Az aszfaltpályára új aszfaltréteget húztak. Kicseréltük a kapukat, kosárpalánkot szereltünk fel. Van díszudvarunk nagyon szép parkkal, valamint minden igényt kielégítő nagy játszóterünk. A továbbiakban is szeretnénk felújításokat végezni, mind az udvaron, mind pedig az épületen. Az interaktív táblát, a jól felszerelt idegen nyelvi labort szívesen és nagy örömmel használják a gyerekek és a nevelők. Szeretnénk további játékokat az udvarra, tervezzük egy nagyméretű filagória építését is. Jelenleg igen nagy beruházásként a Virágudvaron új ebédlő kialakítása van folyamatban.
– Milyenek a személyi feltételek?
– 100 %-os a szakos ellátottságunk. Ezt azt jelenti, hogy minden tantárgyat megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógus tanít. Az itt tanító pedagógusok jelentős része tapasztalt, 20-30 éve a pályán lévő pedagógus, fiatal tanítóink agilisak, fogékonyak az újra, de tiszteletben tartják az idősebbek tanácsait is. Állandó foglalkoztatásban, azaz főállásban 9 pedagógus van ebben a tanévben, óraadó pedagógusaink száma pedig 11 fő. A kapcsolat a kollégák között szeretetteljes és kiegyensúlyozott. Hasonló a gondolkodásunk, azonosak a problémáink, és ilyen módon, nem mondom, hogy gondok nélkül, de jókedvűen, szépen telnek a napjaink. A közalkalmazottakkal ellentétben mi heti 40 órát töltünk az iskolában, mégis pénteken még fél 5-kor tudunk egy jót beszélgetni vagy akár nevetni a tanáriban.
– Vannak-e pályázati tervek?
– Jelenleg 4 pályázatunk van beadva, ebben a hónapban várhatók az eredmények. Folyamatban van egy tehetséggondozáshoz kapcsolódó TÁMOP-os pályázat kidolgozása. Rendszeresen figyeljük és adjuk be a pályázatokat, mert ezek nagymértékben segítik a munkánkat, akár eszközbeszerzésről, akár továbbképzésekről legyen szó.
– Milyen a szülőktől érkező visszajelzés az iskolával kapcsolatban?
– Speciális ez az iskola ebben a tekintetben is. Ezt a fajta szülői hozzáállást, segítőkészséget sehol nem tapasztaltam még. Itt szinte együtt élünk a családokkal, mindennapi életünk aktív részesei a szülők. Minden iskolai programunkon jelen vannak, azt tapasztaltam, hogy szívesen és lelkesen, a gyerekek pedig nagyon örülnek ennek.
– Milyen az érdeklődés az intézmény iránt?
– Az, hogy 26 fős első osztályt tudunk indítani a következő tanévben, már nagyon jó eredmény, és mutatja a felénk megnyilvánuló bizalmat. Sikernek könyveljük el. A hozzánk érkező gyerekek esetében fontos, hogy az iskola légkörét, mentalitását, a keresztyén szellemiséget mindenképpen a családnak is magáénak kell vallania. Ennek érdekében egész évben törekedtünk és törekszünk arra, hogy az óvodás gyerekek szülei ismerjék meg a munkánkat, a légkört, amelyben az oktató-nevelő munkánkat végezzük, és tényleg felelősen tudják azt mondani, hogy az ő gyermeküknek a mi iskolánkban van a helye. Csak azoknak a gyerekeknek és szülőknek kívánunk alternatívát az önkormányzati iskola mellett, akik az említett szellemiséggel azonosulni szeretnének, azonosulni tudnak.
– Milyenek az idei tanév tapasztalatai?
– Nehéz év van mögöttünk, de természetesen azért a sok munka beérik, nagyon szép eredményeink vannak. Szép sikereket értünk el országos és megyei versenyeken egyaránt. A matematikai versenyeken elért eredményeink városi szinten is kiemelkedők. Az országos matematikai logika versenyen például Rácz Imre Vince 5. osztályos tanulónk korosztályában a 7. helyen végzett, és szintén ő volt a legjobb helyezett a ladányi általános iskolások között a Zrínyi matematikai versenyen is. 8 tanulónk első helyen jutott be a Matekguru országos döntőjébe, a napokban vívnak meg Nyíregyházán a végleges első helyért. Nemrégiben kaptuk meg egy országos szövegértő felmérés eredményét, amelyet kicsi elsőseink közel 96%-ra teljesítettek, minden kategóriát magasan megelőzve. Szintén közülük Pusztai Ákos magyarból, Bíró Dominik matematikából végzett igen előkelő helyen a megyénkben.
– Melyek a tanév végi tervek?
– Május első vasárnapján tartjuk az anyák napját közösen a templomban, majd a saját tantermükben folytatják a gyerekek az édesanyák megünneplését. Megyünk egy természetvédelmi-környezetvédelmi akadályversennyel egybekötött kirándulásra a Farkas-szigetbe. Lesz iskolai színházlátogatásunk Debrecenbe, a Csokonai Színházban. Megemlékezünk iskolánk névadójáról az Erőss napon, lesz egész napos gyermeknapi rendezvényünk, jönnek a leendő elsőseink családi napra, megrendezzük a diák önkormányzati napot, az utolsó tanítási napon pedig Egerbe megyünk iskolai kirándulásra. Egyhetes bibliatáborral zárjuk az idei tanévet június végén. Nyárra 3 tábort is szervezünk a gyerekeinknek. Azt gondolom, hogy nehéz, de tartalmas és szép feladatok várnak még ránk ebben és a ránk következő tanévekben egyaránt.

Tüdősné Rábai Sarolta